Az ércsere és amputáció

Az első nagy találkozásom az egészségüggyel kicsit ambivalensre sikerült, egyrészt, mert a vége az lett, hogy amputálni kellett a bal lábamat, a másik, hogy megnősültem!

30 éves koromig 2 orvost ismertem, az egyik az egészségügyi kiskönyvemet intézte, ami a vendéglátóhoz kellett, a másik meg a búvár és sport orvosimat.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy buliból hazamenet teljesen elzsibbadt a bal lábfejem.
Otthon megpróbáltam életre kelteni, de nem sikerült, ezért aztán elmentem a házi orvoshoz.
Ő beutalt egy szakrendelésre.  A szakrendelésen, csináltak egy doppler vizsgálatot, ami azt mutatta ki, hogy a bal láb térdhajlat magasságában, egy fő ér, be van szűkülve, vagy el van záródva.

Azonnal mentőt hívtak és bevitettek a Délpesti kórházba, ahol 1 hetes infúzió kúrát kaptam.
A végére, a zsibbadás megszűnt, így hazaengedtek.
Sajnos egy hét múlva azt vettem észre, hogy az a gombostű fejni seb, a bal nagylábujjamon nem gyógyul, sőt egyre nagyobb lesz, ezért aztán újra elmentem a házi dokimhoz és megmutattam neki. Ő újra szakrendelésre utalt, ahol az orvos hosszasan vizsgálgatott, majd közölte, hogy úgy tűnik teljesen elzáródott az ér, és jó volna befeküdnöm a KK-ba, azaz a Katonai korházba!

Másnap már be is feküdtem, azonnal csináltak egy érfestést, majd a főorvos közölte, hogy a térdhajlatban egy 5cm szakaszon elzáródott egy fő ér, azt ők kicserélik műérre, és utána minden rendben lesz.
Másnap már vittek is reggel a műtőbe!
Több mint 5 órás műtét volt, mikor kikerültem és magamhoz tértem, picit megdöbbentem, mert annyi cső lógott ki belőlem, mint egy szerelés alatt lévő kiborgból! A térdhajlatomban,  volt egy jó tíz centis vágás, a műtőssegéd  szerint , úgy ki volt nyitva a lábam, mint egy képes könyv és nagyon brutálul nézett ki!

A főorvos a reggeli vizitnél közölte a műtét prímán sikerült, és egy két hét és járni fogok!

Nem így lett!
A lábfejem ugyan meleg volt, és úgy tűnt, hogy van rendesen vérkeringés, de a nagylábam ujján lévő seb csak nem akart gyógyulni, sőt egyre csúnyább lett, és iszonyat módon fájt, olyan érzés volt, mintha egy izzó vasat nyomnának bele és egyre csak feketedett!  Ráadásul a műtétnél megsérült valami ideg, aminek a következtében nem bírtam mozgatni a lábfejemet, úgy lógott a bokámtól, mintha csak oda lenne gombolva, fityegett összevissza, és nem tudtam rálépni, mert nem tartott meg, de mozgatni sem tudtam, hiába akartam nem ment!
Ez azért volt baj, mert így nem tudtam járni, ami pedig nem tett jót a keringésemnek!
Hiába jött a gyógytornász semmi nem változott, kivéve, hogy a seb a lábujjamon egyre csúnyább lett, egyre jobban fájt. Egyik reggel egy doki megnézte, és közölte ez bizony üszkösödik!
Kezelés gyanánt, elkezdte az élő húsból kitépni az elhalt részeket.
Olyan kínokat éltem át, hogy azt le se tudom írni, feküdtem az ágyon, ő meg csak tépkedte egy csipesszel a halott húst, mondom neki, fáj, hagyja abba, de ő le se szart, és folytatta, én meg az épp lábammal kalimpáltam kínomban, addig kalimpáltam, míg úgy fejbe rúgtam, hogy leesett az ágy széléről! Na, akkor végre abba hagyta!
Így teltek el hetek, de a seb nem gyógyult, sőt egyre rondább lett, már annyira fájt, hogy morfiummal kezeltek, és végül elrendeltek egy újabb érfestést.
Másnap az érfestés eredményével megkeresett a főorvos.Lleült mellém az ágy szélére, valami fura megérzés kapott el, és megkérdeztem – le kell vágni? Ő csak halkan annyit felelt- igen!
De nem itt lesz a műtét, hanem Budakeszin az Országos Rehabilitációs Központban, holnap reggel átszállítanak!
Mikor elment, bebicegtem a nővérekhez, kértem egy kv-t, és elmeséltem nekik mi a helyzet, sajnálkozva néztek rám, én meg, ki tudja miért, megkérdeztem tőlük ők összeállnának egy féllábúval?
Fiatal csinos nővérek egytől egyig! Rám néztek, és a szeműkben láttam a sajnálatot, majd az egyikük megszólalt – én nem, de ez nem ellened szól, egyszerűen nem tudnám elképzelni, hogy egy féllábú fiúval járjak – mondta sajnálkozva és őszintén!
Erre én elbőgtem magam, mint egy gyerek, és csak bőgtem és bőgtem! Magamat sajnálta, vagy a lábamat, vagy ki tudja a fiatalságomat, magam se tudom?
Alig tudtak megvigasztalni!