3 évvel az első amputációm után került sor a jobb lábam amputálására.
Erre a MÁV korházban került sor.  Mivel épp oda jártam kezelésre. Egyik ismerősünk szólt, hogy ott van egy doki, aki a hozzám hasonló eseteket egy új módszerrel kezeli, így elkezdtem hozzá járni, a kezelés valami mágneses rezonanciás terápia volt, hogy őszinte legyek az én esetemben szart se ért.  Így a jobb lábamon lévő éppen induló üszkösödés, nem hogy javult volna, inkább egyre szarabb lett, és eljött a pillanat, amikor be kellett látnom, hogy nincs tovább ezt a lábamat is amputálni kell.
Mivel a MÁV-korházban kezeltek, oda utaltak be az amputáció végett.
Már ott voltam pár napja, de semmi nem történ, mikor rákérdeztem, mikor lesz végre a műtét, azt mondták a főorvosra várnak, aki nem más, mint Dr. Kamuti volt a vívó, ő viszont épp valami világversenyen volt. Hát nincs itt egy orvos, aki amputálni tud – kérdeztem.
Másnap végre megjött a főorvos, és berendelt vizitre. Mikor a kezelőbe bementem, egy egész orvos csoport várt rám, levették a kötést a lábamról, és megnézték az üszkös részt, majd közölték ezt bizony amputálni kell, így holnap meg is műtenek. Most éppen száraz gangrénám volt, olyan volta középső lábam ujja, mint egy múmiáé az épp és a gangrénás lábam ujja közt géz volt, de nem bírták kiszedni, így egy olló egyik szárával próbálták szétfeszíteni, mire szóltam a dokiknak, hogy egyrészt nem biztos, hogy jól bírnám, ha letörnék az elhalt ujjamat, másrészt meg holnap úgy is megy a levesbe gézestől az egész. Erre aztán abba hagyták a feszegetést, és közölték másnap végre megműtenek!
A műtét után átszállítottak a MÁV rehabra, ami maga volt a borzadály, szűk, sötét luk az egész, a kerekessel nem fértem oda az ágyamhoz csak a végéhez, így a támlán kellett átmászni, ha le akartam feküdni! A klotyóban 3 boksz volt ajtók helyett lepedők, és olyan mocsok, hogy azzal a lendülettel, ahogy bementem, már fordultam is ki! Azonnal hívtam apámat, hogy jöjjön értem.
Értem jött és megpróbált meggyőzni, hogy maradjak ott, csak annyit kértem, menjen be a wc-be és nézze meg. Mikor visszajött, csak annyit mondott – csomagolj, megyünk haza!
Sokat nem voltam otthon, mert az egyik ujjam elkezdett üszkösödni, így már mentem is Budakeszire.
Újra az OORI-ban voltam a 3-as pavilonban. Az első nap találkoztam Zsuzsával, pont dolgozott, mikor elvackoltam magam, és lecsendesedett az osztály, odamentem hozzá, hogy beszéljünk.
 Nekünk van egy kis restanciánk – mondtam neki, mire ő felnevetett. Félre vonultunk egy csendesebb zugába a folyosónak, és én kertelés nélkül rákérdeztem lenne a feleségem? Ő mosolyogva, hogy még véletlenül se értsem félre, azt mondta, ok, de akkor kell neki egy autó, amivel bejárhat dolgozni Budakeszire. Tudtam, hogy ez egy újabb kitérő válasz, mert hát épeszű ember mit válaszolhat, semmit, de én sose voltam épeszű, így aztán azt válaszoltam – ha csak ezen múlik, veszek egyet.
Ő döbbenten nézett rám, láttam rajta, nem tudja eldönteni, hogy viccelek vagy komolyan beszélek.

Én úgy gondoltam ezen nem múlhat a dolog, és hát, így is úgy is akartam egy másik kocsit venni, mert ami volt az, most hogy végleg kerekesszékbe kerülök kicsi lesz.
Végig gondolva, a dolgot, azt gondoltam, jogos a kérés, mert ha összebútorozunk, az én lakásomba kell költöznünk, mivel az a nagyobb, de akkor viszont Óbudáról bejárni Budakeszire busszal nem lehet, illetve lehet, de nagyon macerás, mert többször át kell szállni és így órák mennek el az utazásra. Mivel Zsuzsának lejárt a munkaideje, és sietett haza a kislányához, akit egyedül nevelt, abban maradtunk holnap folytatjuk ezt a beszélgetést és elköszöntünk egymástól.
Engem másnap reggel megműtöttek, azaz amputálták az ujjamat, így az őrzőbe kerültem, Zsuzsa épp oda volt beosztva. Miután kihoztak a műtőből, és éppen ébredeztem az altatásból, de még rendesen bekomálva feküdtem az ágyon, bejött az ügyeletes doki és Zsuzsa hogy megnézzék, minden rendben van e velem. ahogy komásan megláttam Zsuzsát, azonnal rákezdtem – veszek neked kocsit, légy a feleségem – miközben kiszedtem magamból az infúziós csövet. Ezt Zsuzsa mesélte el utólag, szegény, ott állt, mellette a doki, én meg nyomom a rizsát, hogy veszek neki kocsit, csak legyen a feleségem. Majd elsüllyedt szégyenében, azt mondta, annyira kínos volt az egész szitu, szerencsére a doki nem szólt semmit, csak visszadugta az infúziót, és ellátta Zsuzsát utasításokkal velem kapcsolatban, én meg közben újra elszenderegtem. Órák múlva ébredtem fel, Zsuzsa még ott volt, így kikecmeregtem az ágyból, beültem egy kerekesszékbe és kimentünk az udvarra beszélni.

Elmesélte mit műveltem a műtét után, és hozzátette, még nagyon az altató hatása alatt voltam.

Értettem mit akar ezzel mondani, azt hogy nem vette komolyan a kirohanásomat, és azonnal újra megerősítettem, amit akkor mondtam, ő csak mosolygott, de nem szólt semmi.
No, gondoltam ez így nem lesz jó, de nem erőltettem tovább a dolgot. Ő csak annyit mondott, - most mennem kell a gyerekért, de holnap folytatjuk!
Így is lett, másnap leültünk és újra átbeszéltük az előző napot, ő megkérdezte, tényleg komolyan gondolom ezt az egészet? Én meg gondolkozás nélkül rávágtam, hogy igen komolyan, legyen a feleségem, vagy csak költözzünk össze, hogy lássa, hogy boldogulunk együtt, és ha nem működik, visszaköltözhet Budakeszire a házába, mivel neki ott volt egy kis házikója, amit nemrég vett meg hitelre.
Ezzel nyitva hagyva egy menekülő utat, ami úgy tűnik jó ötlet volt, mert ha nem működne köztünk mégse a dolog, akkor nem lenne kiszolgáltatva, bármikor vissza tud költözni a saját házába.
Másnap újra leültünk beszélgetni, én rögtön felvázoltam, hogy arra gondoltam, hogy ha kiengednek a korházból, akkor költözzünk össze, ő azt mondta, még át kell ezt az egészet gondolnia.

Mivel tudtam, hogy van neki barátja, akivel már jó ideje együtt van, jobban mondva találkozgatnak, de nem élnek együtt, azt is tudtam, hogy köztük eddig szóba se került a házasság, így gondoltam, ez annyira nem lehet akadály, de azért rákérdeztem, hogy a másik srác miatt kér időt?
Igen – mondta.

A másik srácról nevezzük őt G-nek, annyit tudtam, hogy van egy kb 7 éves kislány, akit egyedül nevel, mert elvált, az anyjánál lakik. Aki felnőtt férfi létére a mamával lakik, még akkor is, ha, egyedül kell nevelje a gyerekét, az azért sokat elmond egy férfiról sztem. Nyilván kényelmes neki így, van, aki intézi a háztartást, aki vigyáz a gyerekre, szóval kényelmi szempontokból jó, no de önállóság szintjén?
A másik, hogy ez a kapcsolat már évek óta tartott, ennek ellenére G nem kérte meg Zsuzsa kezét, ami megint csak sokat elmond a kapcsolatról!
Szóval verseny van gondoltam, ám legyen.

Végül abban maradtunk, hogy ő átgondolja a dolgot, és újra beszélünk, de addig is minden nap, amikor bent volt és dolgozott, én tovább udvaroltam neki, és végül oda jutottunk, hogy ha haza engednek, meglátogat a lányával.  Közben szépen lassan felépültem, eljött az idő, hogy haza engedjenek, így megbeszéltük, hogy a hétvégén eljönnek hozzám a lányával.
én tűkön ülve vártam a hétvégét, bevásároltam, mindent szépen előkészítettem, hogy Zsuzsa és a lánya minél jobban érezzék magukat nálam.

Eljött a szombat, de Zsuzsa és a lánya nem jöttek!