Az első pofon egy olyan csajtól jött, akivel egy bulin ismerkedtem meg, orvostanhallgató volt, jól nézett ki, rárajtoltam! Gondoltam egy orvostanhallgató csajnak ez nem lesz gond, mármint hogy egy féllábú óriás vagyok, de tévedtem!

A buli után, megbeszéltünk egy randit, másnap érte menetem, anyuka nyitott ajtót és hívott, menjek be, mert a lánya még készül!  
Nyilvánvalóan, a cél az volt, hogy anyuka lecsekkoljon. A mama kávéval kínált miközben lefutottuk a szokványos udvariassági köröket, - fincsi a kávé, szép a kecó!  Mama kérdi, mivel foglalkozom, mondom vállalkozó vagyok, arcán elégedett mosoly, majd rákérdez a lábamra, mert látja, sántítok!
A csaj meg épp belép a konyhába, mikor kezdem mesélni neki nagy kalandom a műtőben, ahol megszabadítottak 7 kilónyi hústól, izomtól és csonttól, azaz a lábamtól, pontosabban a baltól!

                                           
Wazze, azt a reakciót kellett volna látni emberek! Volt para rendesen! A mama és a csaj kifehéredtek, mint intelligens mosópórtól az abrosz!
Igaz az én napom ezzel nem lett megmentve, sőt mi több úgy lett elkúrva ahogy illik! Mama intelligensen kivonult a konyhából, hogy azt mondja "ő izé, van egy kis dolgom még stb!" mami el, a csaj néz rám, még mindig nem kap levegőt! Úgy láttam mindjárt lehet újraéleszteni a csajt, mert átment neki szinuszba a görbéje! Kínos a szitu, nem tudja mit is mondjon, ott ül vele szemben „álmai hapsija”, kocsija, lakása van, vállalkozó, "jóképű" van léje, szimpi is, jó a dumája, jól öltözik, oszt kiderül róla, hogy hiányos a pali, gyárilag el van cseszve, NINCSEN NEKI CSAK EGY LÁBA!!!!!!!!!!!!! Wazeeee, látom rajta, a legszívesebben elrohanna, ha tudna, de nem tud, hisz otthon van!

Gondoltam, ha ezen túljutok, az lesz csak az igazi megkönnyebbülés! A csaj kínlódik, mint a csapdába került állat, vergődik, nem tudja miképpen is kéne elkezdeni, kikeveredni ebből a s szituból, a csend már-már annyira kínos, de végül nekiszalad, bátortalanul, habozva, keresve e megfelelő szavakat!

Ne haragudj, de nem tudtam, és hát lásd be, nekem ez így nem megy, nem azért mert... - keresi a szavakat megint- szóval nem azért, mert hiányzik az egyik lábad, de nekem ez így túl gyors, most hagytak ott és nem akarom most lekötni magam!"

Látom egyre inkább rátalál a megfelelő csapásra, mint a nyomolvasó az őz nyomára!
Már nyomja is a rizsát, szeme nem rebben, már érzi ő is, most sikerült, most elkapta azt a vezérszálat, amivel gond nélkül kimosakodhat, és megszabadulhat tőlem! De félbeszakítom! Hagyd, nem érdekes, értelek! Elköszöntem és húztam kifelé, mint a tűzszerész, aki elvágta a drótot, csak még nem biztos, hogy a jót!

Lent a kocsiban, hosszú percekig ülök, és csak szívom a cigit némán, és azon gondolkozom, hogy ez mostantól már mindig így lesz?  
Csak bízni tudok benne, hogy nem, annyi csaj van a világon, csak van olyan köztük, aki nem borul fel, ha kiderül, az igazság!

Először baromira haragudtam és dühös voltam, aztán végig gondolva a helyzetet, megértettem, hogy lehet fordított esetben én is hasonlóan reagálok, sőt biztos!
Nehéz elfogadni, de sajnos az ember már csak ilyen, zsigerből idegenkedik a másságtól, a gond akkor kezdődik, ha te vagy más, mint a többi és a saját bőrödön tapasztalod meg az elustasítást!

 Egy valamit viszont elhatároztam, mostantól a bemutatkozás utáni első mondatom, az lesz, "Mielőtt folytatjuk, tudnod kell, hogy az egyik lábamat elvitte a cica, és műlábam van!" Gondoltam mindjárt az elején sokkolni kell, és ha elfut, akkor csak fusson, jobb mindkettőnknek!
Így is lett onnantól, már az elején elmondtam, mi az ábra!